A Magyar királyi állami fa és fémipari szakiskola (Győr) 1914-15-16.-évkönyvéből:
"...a rendes műhelygyakorlatok folytak július, augusztus hó folyamán is… shrapnel-szájnyílás-csavart készítettünk a szombathelyi és temesvári hadiszergyárak számára…"
1915-16. év:
Hadiszolgálatot tesz: 1 igazgató, 1 tanár, 4 művezető, 36 tanuló.
Hadiszerkészítés volt: 5400 db shrapnel-szájnyílás, 1900 db gránátfenék-csavar, 100 db 12 cm-es gránát, 50 ágyúhorog.
Légaknavetők gyártása
A légaknavetőt Róka Kálmán tartalékos hadnagy és Halász Pál mérnök hadnagy találta fel 1915-ben. Innen az elnevezés: "Róka-Halász" féle légaknavető.
Találmányukat az 58. Hadosztály parancsnokának, Zeidler altábornagynak mutatták be. Ez után kapott utasítást a két feltaláló 20 db 8 cm-es aknavető és 5000 db gránát legyártására.
A műhelyt ahol a gyártást megkezdték a Görzi front mögötti Haidenschaft (ma Szlovénia, Ajdovscina) fonóüzemében rendezték be. A gyakorlati kipróbálásra 1915 őszén került sor az olasz fronton.
15 cm-es űrméretben is gyártották. A csöveit a Magyar Brown-Boveri Művekben is gyártották.
Légaknavetők a Brnoi Brand & LHuillier, a trieszti Werft AG és a budapesti Egyesült Villamossági Gépgyár Rt.-nál is készültek.
A Reginald Czermack tűzóltó által vezetett cég (K- k. priv. Pumpen u. Maschinen-fabrik R. Czermack, Teplitz) az 1915M lángszórókat is gyártotta.
A Balkán-haderők parancsnoksága 1914 végén utasítást adott egy új aknavető tervezésére és kipróbálására. A követelmények a következők voltak: 40 kg robbanóanyag eljuttatása legalább 500 m-re, lövésnek ellenálló és újra hasznlható cső, a lövedék elesedése a cső elhagyása után történjen.
E követelmények figyelembe vételével Bauer Emil okl. építész segítségével létrejött a 28 cm és 42 cm-es "Messzehordó földmozsár" melyek 20 illetve 40 kg robbanótöltettel rendelkeztek. Kipróbálása nagykanizsa környékén meg is történt.
A varrat nélküli 8 mm falvastagságú és 2 m hosszú csöveket valamint a lövedékek fém alkatrészeit a budapesti Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában (MÁVAG) készítették.
A 10 cm-es 1899M ágyúhoz lövegtalpat és lőszeres kocsit is gyártott a bécsi HOF-WAGENFABRIK J. ROHRBACHER, amit 1844-ben alapítottak.
Részlet id. Lám Adolf fém és rézárúgyáros (Szentendre, Kossuth u.) nyilatkozatából (1935):
Alulírott önszántamból, a következőket jelentem ki és ezekét hajlandó vagyok bármikor esküvel is megerősíteni:
1. Dr. Péchy Henrik ny. áll. főtörzsorvos urat, aki a világháború előtt városi tiszti főorvos volt Szentendrén, 1908. év óta ismerem, háziorvosunk volt és barátsági viszonyban állottunk.
2. A világháború előtt évekkel, többször figyelmeztetett arra, hogy 1914. évtől kezdődőleg egy többéves nagy háború lesz és hogy gyáramban réz- és fémdísztárgyak, lóveretek stb. helyett, a háborúra való tekintettel, hadicikkek gyártására rendezkedjek be.
Tanácsát megfogadva, ajánlatára egy tájékoztató utazást tettem meg vele 1913. év őszén Fiuméba, Pólába, Triesztbe, ahol a hadigyártás szabványaiba a Ganz-Danubius gyárban, a pólai arzenálban és a „Stabilimento technico”-ban Triesztben, segítségével, aki a tengerész- és egyéb mérnökökkel régi barátságban volt, informálva lettem.
Automata-gépeket szereztem be és a Balkán-háború idején 80.000 bolgár katona részére hadicikkeket gyártottam és így gyáram prosperitását biztosítottam és a világháború alatt, berendezkedve lévén, hadicikkek gyártására voltam képes zökkenő nélkül áttérni.
3. A világháború közepe táján dr. Péchy figyelmeztetett, hogy most már lassankint szabaduljak a gyáramtól, mert forradalommal végződik a háború és én, mint munkaadó kellemetlen helyzetbe leszek a munkássággal szemben és a háború után dekonjunktúra következik.
Tanácsát megfogadtam, gyáramat 1918. év augusztusában el is adtam, ami által sok vekzaturáktól és veszteségtől szabadultam.